Óriási, lényegében kiaknázatlan gazdasági lehetőségek rejlenek a külföldi diákokra építő fizetős, idegen nyelvű orvosképzésben, a hallgatók már most eurómilliókat hagynak az országban. Az orvoselvándorlás azonban néhány éven belül ezt is ellehetetlenítheti - a magyar egészségüggyel együtt.
Egy országra nem a nemzetközi helyzet és nem a történelem elrendelése mondja ki a halálos ítéletet, hanem az emigrációt választó fiataljai. Az elit feladata, hogy erősítse az ország azon értékeit, melyek reményt adnak a maradásra. Sajnos hosszabb ideje ennek az ellenkezője történik.
Naponta hallani magyar szót Berlinben: a piacon az árusok közt, a villamoson, vagy a sarki élelmiszeresnél. Kis szerencsével magyar fogorvost, pszichiátert vagy óvónőt is találunk - pedig Berlin sok szempontból nem tartozik a legvonzóbb célok közé sem a kivándorlók, sem a németek számára. A munkanélküliségi arány 13 százalék, a városnak nincs jelentős ipara és más német településekhez képest jóval alacsonyabbak a bérek, állandó munkát találni nehéz. A legtöbb magyar mégis jól és otthon érzi magát. El lehet menni-sorozatunk Berlinből, másodszor.
Nyolcszoros fizetés, nyugodt élet, szolgálati lakás, biztos állás a családtagoknak – ezek várják az itthoni kórházi körülményektől megcsömörlött, a fejvadász cégek által külföldre csábított orvosokat Nyugat-Európában. Pár évvel ezelőtt még idegenkedve fogadták őket, évekbe került a diploma elismertetése, ma már luxuskörülményekkel fogadják a kelet-európai egészségügyi dolgozókat. Akik élnek is az alkalommal: becslések szerint a magyar orvosok 15-20 százaléka már elhagyta az országot.
Óvatos becslések szerint is 4-5 ezer magyar orvos, a doktorok közel 20 százaléka vándorolt külföldre az utóbbi években a jobb megélhetés reményében. Többségük fiatal szakorvos, akiknek képzésére eddig tízmilliókat költött a magyar állam, viszont akkora fizetés és olyan körülményeket nem tud nyújtani, hogy a fejvadász cégek által megcélzott, jobbnál jobb ajánlatokkal megkínált szakembereket itthon tartsa. Az Orbán-kabinet is későn kapott észbe, ráadásul az augusztusban átutalt béremelés nemcsak kevés, de a fedezete is kétséges, így marad a júniusban alkotmányellenesnek talált röghöz kötés.
Kata a londoni metrónál dolgozik, mielőtt "duty train staff manager", azaz a vonatvezetők felettese lett, ő is metróvezető volt. Korábban a vendéglátásban dolgozott, sőt takarított is Angliában, ahová egy sikertelen német alapvizsga után érkezett. Tizenegy éve él Londonban, au pair vízummal érkezett 2001-ben. Cikksorozatunk a Londonban dolgozó magyarokról.
Gyertyás Csaba három és fél éve érkezett Londonba. Jelenleg egy négycsillagos szálloda konyhafőnöke. Dél körül érkezik, estig marad, a minimálbérnél jobban keres. Nem él nagy lábon Londonban, de elégedett a helyzetével, nem meggazdagodni jött a brit fővárosba. Mielőtt lelépett, még adott egy esélyt Magyarországnak. Cikksorozatunk a Londonban dolgozó magyarokról.
Aki nem beszél elég jól angolul, annak a szállodák adnak munkát, de ez most a családfenntartásról szól, nem az én vágyaimról - mondja Vojnár Éva, aki három éve takarít Londonban. Cikksorozatunk szereplői mind sikeres magyarok, bár sokan néhány négyzetméteren laknak csupán és fizetésük alig több a minimálbérnél. Kiszámítható mindennapok, anyagi biztonság, új lehetőségek, ennyi éppen elég ahhoz, hogy egy sarokba szorított magyar elinduljon.
Rácz Jenő szerint az optimális feltételektől nagyon messze áll az egészségügyi finanszírozás, az orvostudomány által lehetségest a legtöbb ország meg sem tudja közelíteni.
Angol nyelvterületen akart élni egy ideig, hogy angoltanárként hitelesebb legyen, de inkább letelepedett. Két gyereke van, Eddie és Vincent, édesapjuk angol. Az ország déli partján, Brightonban élnek, ahol Zsuzsanna magyar gyerekeknek segít a beilleszkedésben. Cikksorozatunk az Angliában dolgozó magyarokról.
Borbély Krisztián azt tervezte, hogy három, legfeljebb négy év kemény munkával annyi pénzt gyűjt össze Angliában, hogy kerékpárboltot nyithasson Magyarországon. Álma hat év alatt teljesült. Igaz, nem Budapesten, hanem Londonban nyitotta meg saját üzletét. Cikksorozatunk a Londonban dolgozó magyarokról.
